Căutare

Érdekes dolgok a felmérések és közvélemény-kutatások. Nemcsak azért, mert például Belső-Magyarországon elég sokszor nagyon melléfogtak a parlamenti választások kimenetelének megjósolásával, és nem is csak azért, mert az esetek döntő többségében nem tudni, hogyan készülnek egyáltalán (rendszerint egyetemistákkal csináltatják, s láttam már olyant, hogy a munkabér elsörözése közben a kocsmaasztalon töltötték ki a „reprezentatív” felmérési íveket), de még csak nem is azért érdekesek elsősorban, mert a kérdésfeltevés módjával, a sorrenddel és az eligazításokkal úgy manipulálja az alanyokat a megbízott, ahogy akarja, hanem elsősorban azért érdekesek, mert mindezt leszámítva maga az eredmény is többféleképpen értelmezhető. Az RMDSZ honlapján közzétett, valószínűleg saját megrendelésére készített közvélemény-kutatás például azt sugallja, hogy az RMDSZ-t mindenki szereti, az ő képviselőit látná szívesen a parlamentben, EP-ben, önkormányzatokban, és ahol még csak lehet, ha viszont egy kicsit másképp vetjük össze a számokat és az arányokat, igencsak meglepő dolgok derülhetnek ki belőle: a válaszadóknak a 30%-a sem szavazna az RMDSZ-re, a helyi RMDSZ-szervezetekkel a megkérdezettek 51,9 százaléka vagy nincs megelégedve, vagy azt sem tudja, mit csinálnak egyáltalán, a megyei RMDSZ-szervezeteknél ez az arány 53,9%, az SZKT esetében 66,6, az ügyvezető elnökségnél 55,1, a parlamenti frakciónál pedig 53,3 százalék. Az összegzésekben persze teljesen más az arány, jelezni sem kell, kiknek a javára, érdekességképpen pedig még azt is megtudjuk, hogy az autonómia és az egyetem alig bír némi támogatottsággal a magyarság körében, míg Tőkés Lászlót és Szász Jenőt az RMDSZ politikusai közé számolják a derék felmérők, de még az is kiderül, hogy az erdélyi magyarság többsége úgy találja, hogy az RMDSZ túlzottan sokat foglalkozik az autonómiaformák kérdésével.
      A felmérést a román nevű Centrul de Cercetare a Relaţiilor Interetnice (CCRIT) egyesület végezte, melynek magyar vonatkozású tevékenységéről a honlapja nem sokat árul el, s ha az ember nem ismeri a román vagy az angol nyelvet, akkor végképp semmit. De hát a romániai multikulturalitás a lényeg, nem akadunk ezen fenn, mint ahogy a kérdőívek bemelegítő kérdéseire sem térünk ki helyszűke miatt. Kérdezik itt az egész Erdély 77 településéről november 20. és december 4. között meginterjúvolt 1043 magyart arról, hogy fog élni négy év múlva, mennyire elégedett a lakással, amelyben lakik, az egészségi állapotáról és a munkahelyi gondjairól, mintegy kedvcsinálásként, de bennünket most az érdekel, ami a megrendelőt is az EP- és a mindig esedékes előrehozott választások előtt: az RMDSZ megítélése az erdélyi magyarok között, legalábbis eszerint a több izgalmas furcsaságot is felvonultató felmérés szerint.
      Az adott városok polgármesterei és önkormányzatai felől érdeklődő kérdéseken nem mérhető gyakorlatilag az RMDSZ népszerűsége, ezért nem térünk ki rájuk sem. Az első bennünket érdeklő kérdés: Milyen mértékben elégedett a helyi tanács RMDSZ-képviselőinek tevékenységével? A teljes mértékben elégedettek mindössze 5,6%-ot, az inkább elégedettek 35,2%-ot tesznek ki, azok aránya pedig, akik inkább elégedetlenek 17,1%, a teljes mértékben elégedetleneké 7,4%, azoké, akik nem is hallottak róla, hogy mivel foglalkoznak az RMDSZ-es tanácsosok, 22,1%, ez összesen 46,6 százalék, szemben a 40,8%-kal, a többé-kevésbé elégedettekével.
      A következő idevágó kérdés a parlamenti választásokkal kapcsolatos: Ha vasárnap országos (parlamenti) választásokat szerveznének, ön mit tenne? A megkérdezett erdélyi magyaroknak 33,6 százaléka válaszolta azt, hogy elmenne szavazni, és azt is tudja, kire adná le voksát, 38,9 százalék elmenne szavazni, de még nem tudja, kire, 23,1 százalék biztosan nem menne el szavazni, 3,7 százalék pedig nem tudja. Ez azt jelenti, hogy a megkérdezett erdélyi magyaroknak még a 33,6 százaléka sem szavazna biztosan az RMDSZ-re (hiszen az, hogy biztosan tudják, kire szavaznak, még nem azt jelenti, hogy ez az RMDSZ, a bizonytalanok pedig még távolabb állnak ettől, hiszen ha 16 év után sem tudják, kire szavazzanak, akkor nagy valószínűséggel nem az RMDSZ-szavazók automatizmusa munkál bennük, különben nem bizonytalankodnának). Ez nem a szavazási hajlandóság alacsony volta miatt van így, hiszen az ennek kétszerese, hanem úgy tűnik, másutt keresendő a válasz. Ha pedig összeadjuk a szavazni kívánó bizonytalanok számát az otthon maradókkal (akik így szintén nem szavaznak az RMDSZ-re), akkor 62%-ot kapunk, ami kétszerese az esetleges RMDSZ-szavazóknak (megengedve, bár lehet, tévesen, hogy a 33,6% nagy része RMDSZ-szavazó), erről az illetékeseknek el kellene gondolkodniuk, ha választásra készülődnek. De addig is következzék egy másik grafikon, melyből kiderül, hogy „a szavazási arányok regionális bontásban” igen jók, mégpedig annyira, hogy Erdélyben összesen 90,6%, Székelyföldön pedig 90,9% az RMDSZ híveinek száma. Igen ám, de ha megnézzük az apró betűs magyarázatot, kiderül, hogy ezek az arányok „a szavazási preferenciával rendelkezőkön belül” értendők, nem pedig „egész Erdélyre” vagy Székelyföldre. Azok szépen megvannak eggyel fennebb. Ez mindössze azt jelenti, hogy a felmérés szerint azoknak, akik tudják, kire szavaznak (de nem biztos, hogy az RMDSZ-re), tehát a fenti 33,6%-nak csak mintegy 90 százaléka szavazna az RMDSZ-re, így a feltételezett 33,6% tovább csökken 30,24%-ra, amiből még mindig lehetetlen megsaccolni a valós arányt, főleg hogy elvileg a bizonytalanok is hajolhatnak bármerre.
      A fenti adatokhoz képest igencsak meglepő „a népesség problémáit” firtató kérdéskör. Itt több probléma közül választhatnak a megkérdezettek, és érdekes módon a magyar közösség autonómiáját 15,1%-ban, Székelyföld autonómiáját pedig 13,5%-ban jelölik meg a felmérés szerint. A nyugdíjak és jövedelmek növelése 50,9%-ot, a munkanélküliség problémája 36,3%-ot, a tanácstalanság és a válaszmegtagadás szintén 36,3%-ot foglal el, míg az „önálló magyar egyetem” (állami jelző kifelejtve) csak 10,4%-ot kap. A bizonytalanok nagy aránya legalább annyira érthetetlen, mint az első két adat, hiszen olyan problémák voltak felsorolva, amelyekre műveltségtől és tájékozottságtól függetlenül mindenki tudott volna válaszolni: munkanélküliség, autópálya, korrupció, adók, egészségügy, lakásgondok, bűnözés, erdők visszaszolgáltatása stb. Jog- és alaptalan volna bármiféle tévedést vagy netán manipulációt feltételezni, így marad a rejtély.
      Ezt a rejtélyt pedig még érdekesebbé teszi a következő kérdés, mely az RMDSZ-t leginkább foglalkoztató problémákra vonatkozik. Itt kiemelkedő helyet foglal el mindaz, amire a magyarságnak a felmérés készítői szerint nincs igénye: autonómia (39,9%), anyanyelvű oktatás (35,8%), Székelyföld autonómiája (35,3) és önálló magyar egyetem (28,5). A következő összehasonlításból pedig értelemszerűen az derül ki, hogy az RMDSZ eddig azzal foglalkozott, amivel nem kellett volna a potenciális választói szerint. Jobbnak látjuk nem kitérni arra, hogy nem kellene-e az RMDSZ további politizálása szempontjából ezt az összehasonlítást komolyan venni, és elkezdeni a véleménynyilvánítók állítólagos igényeihez szabni a prioritásokat.
      Két kérdés az RMDSZ koalíciós részvételével foglalkozik, ezt a döntő többség (nyilván az irányzatos tájékoztatás következtében) inkább hasznosnak tartotta mind Románia, mind pedig nemzetrészünk számára, majd a következő kérdést szegezik az alanynak: „Egyesek szerint a romániai magyarság számára fontos, hogy képviselői ott legyenek Románia parlamentjében. Ön hogyan vélekedik ebben a kérdésben?” Fontos, véli 91%, hogy a romániai magyarság képviselői ott legyenek Románia parlamentjében. Fontos az is, hogy megjegyezzük, a kérdés nem az RMDSZ-ről szólt, bár efelett könnyen átsiklik a felmérést tanulmányozó olvasó, a 91% könnyebben megmarad.
      Elvileg jól áll az RMDSZ az intézmények iránti bizalomra vonatkozó kérdésnél, mert az összes válaszadóból 80,2% bízik meg benne, de úgy tűnik, az erdélyi magyarok szeretnek megbízni az intézményekben, vagy csak ikszelgetni: a román hadseregben (melyről ugye nincsenek túl jó múlt századbéli élményeink) ugyanis 68,9%-uk, az SRI-ben (amelyről most sem) pedig 35,1%-uk bízik, de a rendőrségnek sem kell szégyenkeznie a maga 53,1%-ával, sem az ország elnökének, aki 57,9 százalék bizalmát bírja a jelek szerint.
      Miután megtudakolták, szükséges-e a román parlamentben való jelenlét, most az európai parlamenti következik, itt viszont már nem „a romániai magyarság képviseletéről”, hanem „a romániai magyarság érdekvédelmi szervezetének a jelenlétéről” vagyon szó. A válaszadó vagy észreveszi, vagy nem a különbséget, az arány mindenesetre 82,4 százalék az igen javára. Az EU-s kérdések közül megemlítendő az arra vonatkozó, hogy mely „dolgok” valószínűek a csatlakozás után. Lehet választani azt, hogy a polgár többet utazhat Nyugatra, jobb lesz az üzleti áruk minősége, vagy éppen hogy több külföldi turista látogat országunkba, de semmiféle autonómiaforma megvalósulását nem lehet beikszelni, mintha a kérdőív készítői előre ismerték volna az előző kérdések egyikére adott választ, mely szerint úgysem érdekli az erdélyieket. Vagy a megrendelő nem is kíván ezzel a kérdéssel foglalkozni a retorika szintjén sem a továbbiakban? Előbb-utóbb kiderül…
      Az országban tomboló korrupcióról mondott véleményeket nem értékelnénk, érdekesek viszont az RMDSZ iránti bizalommal kapcsolatos eredmények az utóbbi fél év tevékenységének tükrében. Itt a válaszok hatfélék: semmit sem tud róla, nagyon elégedett, elégedett, elégedetlen, nagyon elégedetlen, nem válaszol. Mivel a túlzott felosztás nagyon megnehezít bármilyen képalkotást a kérdésben, bátorkodunk kicsit egyszerűsíteni: összevonjuk az elégedetlent, a nagyon elégedetlent és az egészről semmit nem tudót, s az utóbbi bevonása sem ferdítés, hiszen ha valakinek a leghalványabb lila gőze sincs arról, hogy mit csinált fél éven keresztül Markó Béla vagy a magyar honatyák, az semmiképpen nem az RMDSZ munkáját dicséri. A választ megtagadókat lenne csúsztatás bevonni, ám ezt nem is tesszük. Így tehát a helyi RMDSZ vezetőségének a tevékenységével 44,9% elégedett (ebből 5,8 a nagyon elégedett), szemben az 51,9%-kal és a 3,2% válaszmegtagadóval. A megyei RMDSZ-szervezetek tevékenysége sem népszerűbb: 42,7% elégedett, szemben 53,9%-kal, az SZKT munkáját 27% értékeli kedvezően, szemben 66,6%-kal. Egyedül Markó Béla áll a mérleg másik serpenyőjében: vele 56,8% elégedett, és 39,2% nem. Közepes, de negatív irányba billen el az ügyvezető elnökség tevékenységének mérlege (40% elégedett az 55,1-del szemben), a parlamenti tevékenység mérlege (41,8% elégedett szemben 53,3-del) és a kormányzati tevékenység értékelése (45,9% elégedett, szemben 49,6%-kal).
      A fenti módszerrel lehet vitatkozni, az tény. De nem kevésbé a felmérésbélivel, a következő grafikonok ugyanis ezeket az eredményeket az alábbiak szerint értékelik (mindenféle módszertani magyarázat nélkül). 1. Elégedettség százalékban: kormányzás – 67,6%, parlamenti frakció – 68,3%, ÜE – 69,3%, Markó Béla – 71,2%, SZKT – 68, megyei RMDSZ – 68,8%, helyi RMDSZ – 66,1%. 2. Ismertség: kormányzás – 72,5%, parlamenti frakció – 66,1%, Takács Csaba – 62,6%, Markó Béla – 83,8%, SZKT – 46,3%, megyei RMDSZ – 65,4%, helyi RMDSZ – 71,1%. Két értelmezési lehetőség, két RMDSZ-értékelés. A második a hivatalos.
      A kérdőív választ szeretne kapni arra is, milyen szavak illenek az RMDSZ-re. Ami érdekes: a válaszadók 35 százaléka inkább korruptnak véli az RMDSZ-t, míg 64,9 százalék inkább nem, továbbá csak 57% szerint inkább hatékony (42,8% szerint inkább nem az), és csak 53% szerint inkább erős (47,5% szerint inkább nem az). Hogy ez összefügg-e azzal, hogy az RMDSZ 45% szerint inkább széthúzó (54,7 szerint inkább nem), talány marad.
      Személynevek is szóba kerülnek, a felmérést végzők arra szeretnének választ kapni, mennyire ismertek, és mennyire bíznak az emberek a megnevezett személyekben. A listát Markó Béla vezeti, benne 79,6% megbízik, 19,1% nem, őt Tőkés László követi 76,8 és 20,6%-kal. Előbbit 1,3, a másodikat 2,6% nem ismeri. Megemlítendő itt az EP-lista első két jelöltje (Korodi Attila és Sógor Csaba nem szerepelnek). Nagy Zsoltot a válaszadók 54%-a nem is ismeri, 35,4%-uk bízik meg benne, szemben 10,6%-kal, Winkler Gyuláról pedig a megkérdezettek 73,9%-a életében nem hallott, 20,7%-uk megbízik benne, 5,5 pedig nem. A bizalmatlansági indexe amúgy Verestóy Attilának a legmagasabb, 28,8%. Szerepel a listán Szász Jenő MPSZ-elnök is, őt 52,2% nem ismeri, 31,7% bízik benne, 16,1% pedig nem, érdekes viszont, hogyan kerül be Tőkés Lászlóval együtt a legismertebb RMDSZ-es politikusok toplistáját mutató grafikonba…
      A Kisebbségpolitika fejezetnél kiderül, hogy a megkérdezetteknek mindössze 13,6%-a tudja, mi az úgynevezett kisebbségi törvénytervezet, 54,2% csak hallott róla, de nem tudja, miről szól, 32,1% pedig nem is hallott az RMDSZ két éve elsődlegesnek és nemzetpolitikainak számító céljáról. Az RMDSZ autonómiapolitikáját a válaszadók 43%-a úgy határozta meg, hogy fontosnak tartja ugyan, de „más politikai célokat előbbre helyez”, 28,5% szerint a legfontosabb célkitűzése, 4,8% azt válaszolta, az RMDSZ nem látja fontosnak e problémát, 3,2% érzi úgy, hogy még akadályozza is azokat, akik viszont szeretnék kivívni, 20,5%-nak pedig fogalma sincs, mi az RMDSZ álláspontja az autonómiával szemben.
      Bár a megkérdezett magyarok a felmérés szerint az elején nem tartották fontosnak az autonómiát, az utolsó kérdések egyikénél már 90% véli úgy, hogy a területi (szemben 9,8%-kal) és 87,7%, hogy a kulturális (12,4% ellenzővel szemben) autonómia megoldja többé-kevésbé az erdélyi magyarság gondjait. (A nagy százalékszámok az igen három fokozatából származnak: teljes mértékben, nagy mértékben és kis mértékben.)
      Bekerültek a kérdőívbe az RMDSZ által szervezett vagy támogatott programok is. Ezeknél azt kellett eldönteni, használták-e, részt vettek-e benne a megkérdezettek vagy sem. Az első négy program a Médiabefutó, az EU házhoz jön, az E-Meló és az e-Magyar Pontok. Ezeknek a válaszadók átlagosan mindössze 1,5 százaléka vette hasznát (2,2% a legmagasabb), 20,55% csak hallott róluk, a fennmaradó közel 80% most hallott először a nem kevés pénzt felemésztő programokról. Az utolsó rendezvény a Félsziget, ezen már 7,4% vett részt, de e rendezvény az erdélyi magyarság szempontjából nagyjából annyi fontossággal bír, mint bármelyik szabadtéri zenés rendezvény.
      A felmérésre az utolsó pont teszi fel a koronát: a kérdezők arra kíváncsiak, egyetértenek-e a megkérdezettek azzal, hogy „az RMDSZ mint érdekvédelmi szervezet továbbra is hatékonyan tudja képviselni a romániai magyarságot”. A válaszadók 60 százaléka pedig nem így gondolja. Az első kijelentést ugyanis 40,1%-uk fogadta el, a maradék 60% pedig a két másik válaszlehetőség között oszlik meg, ezek viszont nem kínálnak valós alternatívát, hiszen az egyik a párttá alakulást ajánlja (ami a gyakorlatilag pártként működő RMDSZ esetében nem tudni, milyen újítást, netán hatékonyságnövelést hozhatna magával), a másik válasz pedig az egyszerű „nem tudja”, 30,3%-kal.
      Ez a 60%-os nem a felmérés végén összecseng az elején található eredménnyel, mely szerint ha most választásokat rendeznének, ebben a pillanatban a megkérdezettek alig 30%-a szavazna az RMDSZ-re. Hogy azért van-e ez, mert fölöslegesen erőlteti az autonómia ügyét, vagy éppen ellenkezőleg, talán nem e felmérés eredményéből kell kikövetkeztetni.